Magyar Történelmi Társulat

Saját programok és hírek

In memoriam Prof. dr. Czövek István (1946-2024)

A Magyar Történelmi Társulat Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tagozatának vezetősége mély megrendüléssel tudatja, hogy Prof. dr. Czövek István, a tagozat tiszteletbeli elnöke 2024. november 24-én elhunyt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei tagozat 2024. november 26-i „Tanácsok a múltról a jelennek” című tudományos ülésén emlékezett meg egykori elnökéről.

Czövek István 1946-ban született Mezőtúron. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Dózsa György Gimnáziumban folytatta, ahol a legnagyobb szellemi hatást latintanára, Patkós János gyakorolta rá. Az ő ösztönzésére felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz-történelem szakára, ahol 1971-ben diplomázott. Már az egyetemi évek alatt végzett tudományos kutatómunkát. Tanítómestere Niederhauser Emil volt. A Kossuth Lajos Tudományegyetem emblematikus ruszistájának vezetésével szerezte tudományos fokozatait, a köztük lévő szakmai kapcsolat a tanítómester haláláig folyamatos volt.

Czövek István az egyetemi diploma megszerzését követően a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban helyezkedett el, miközben továbbra is szorosan kapcsolódott alma materéhez. 1977-ben itt nyilvánították bölcsészdoktorrá a Magyarország szláv nemzetiségei a korabeli orosz sajtóban 1867-1904 címet viselő disszertációjának megvédését követően. 1982 és 1984 között a 19. század kultúrtörténetét oktatta a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

Kutatómunkáját így írt értékelte Niederhauser professzor: „Czövek István az 1860-70-es évek orosz közvéleményének kutatásával kezdte el munkásságát. Szabadidejét áldozta arra, hogy többször is Moszkvába utazzon, s az Állami Levéltárban a III. Ügyosztály és az újkori orosz sajtó anyagait kutassa. Ily módon egy különösen érdekes forrásbázisra alapozhatta munkáját, amelyből sok dokumentumba elsőként ő pillanthatott be. Fő érdeklődési területe többek között Ausztria-Magyarország nemzetiségei, s kiemelten a szlávok. Feltárta, hogy a birodalom szláv nemzetiségeiről milyen kép alakult ki az orosz közvéleményben a pánszlávizmus erősödésének időszakában. Munkájának fő erénye, hogy korabeli forrásokkal bizonyította a közvélemény megosztottságát azzal a korábbi általános vélekedéssel szemben, amely az abszolutista rendszer miatt egységesnek tartotta azt. Kutatásait tanulmányokban, monográfiákban összegezte, amelyekből kiadványok születtek az orosz uralkodókról, az állami élet nagy egyéniségeiről és a liberális gondolkodókról. [ ] Czövek István a kutatók azon típusából való, akik életüket alárendelik munkájuknak. Tanulmányai nemcsak orosz nyelven – amely egyben másik szakja – hanem franciául és németül is megjelentek. Szuverén kutató, akit nem befolyásolnak a témájára vonatkozó divatos nézetek, érdeklődése széleskörű. Kutatómunkájának maga szab irányt, ami segíti a problémalátásban és megoldásban.”

Czövek István moszkvai tanulmányútjai nem valósulhattak volna meg, ha akkori iskolaigazgatója, a sárospataki Rákóczi Gimnáziumot irányító Kádas Sándor nem engedélyezi a kiutazásokat. Ezért a kollegiális nagylelkűségért Czövek professzor egész életében hálás volt. Mai digitalizált világunkban nehéz belegondolni, hogy az 1980-as évek második felében a moszkvai Állami Levéltárban sem fénymásolásra, sem fotózásra nem volt lehetőség. Czövek István heteken, hónapokon át jegyzetfüzeteibe körmölte azokat az elsősorban orosz, kisebb részben francia nyelvű forrásszövegeket, amelyekhez hozzájuthatott Moszkvában. Ehhez rendkívüli szorgalom, kitartás, nagy szakmai elhivatottság kellett. Az 1990-es évek elejének orosz levéltári nyitását a magyar kutatók financiális okokból nem igazán tudták kihasználni. Azóta jelentős szigorításokat vezettek be, számos iratanyagot zároltak. A kutatási lehetőségek – a nyugat-európai levéltárakkal ellentétben – korlátozottabbá váltak. A Czövek István által feltárt források értéke és jelentősége így még inkább felértékelődik.

Az 1870-es évek európai külpolitikája és az orosz közvélemény kapcsolatának vizsgálatához a bonni és a majna-frankfurti archívumban is folytatott anyaggyűjtést. Tanulmányútjainak többségére DAAD-ösztöndíj elnyerése következtében került sor. 1987-ben a történelemtudomány kandidátusává nyilvánították (disszertációjának címe: Az 1870-es évek európai külpolitikája és az orosz közvélemény). Ekkor már két éve a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén oktatott, ahová 1985-ben nyert adjunktusi kinevezést. 1989-ben Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott. A Történettudományi Tanszéken 1988-tól 1990-ig főiskolai docensként, 1990-től 1998-ig főiskolai tanárként, 1998-tól 2012-ig egyetemi tanárként dolgozott. Mindeközben 1993-tól a Miskolci Egyetem Történelem Intézetének másodállású oktatójaként is tevékenykedett. Professzori kinevezése karrierútjának jelentős mérföldköve volt. Ráadásul ő kétszeres egyetemi tanár volt, hiszen 1998-ban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékére kapta meg kinevezését, amit egy újabb megmérettetés követett, minek következtében a köztársasági elnök 1999-ben a Miskolci Egyetemre történő egyetemi tanári kinevezést is átnyújtotta részére.

1997-ben habilitált a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 1993-tól 2011-ig tanszékvezetőként irányította a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékét. A főiskolai közéletben nagyfokú aktivitást tanúsított. 1997 és 2001 között tagja volt az intézmény vezető testületének, a Főiskolai Tanácsnak, 2000 és 2011 között a Nyíregyházi Főiskola Tudományos Tanácsának. 2000-től 2008-ig töltötte be a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar Tudományos Bizottságának elnöki pozícióját, 2001 és 2011 között elnöke volt a Nyíregyházi Főiskola Professzori Tanácsának. Mindig fontosnak tartotta a tudományos teljesítmény elismerését és elismertetését. Erős akaratú, küzdő típus volt, aki az általa preferált értékek mentén cselekedett. Munkabírása tiszteletet érdemel.

Országosan és nemzetközileg is elismert szakemberként rendszeresen vett részt doktori és habilitációs eljárásokban opponensként vagy bizottsági tagként. 2007 és 2010 között a Magyar Akkreditációs Bizottság tagjaként is tevékenykedett. Az MTA Orosz-magyar történész vegyesbizottság 19. századi szekciójának tagjaként nemzetközi konferenciák rendszeres előadója volt. A New York Academy of Sciences és a Magyar Professzorok Világtanácsának is tagja volt. Tudományszervezői munkáját dicséri az általa szervezett nagyszámú konferencia, számos akadémikus előadóval.

Oktatóként az újkori egyetemes történelem tárgyköréből tartott előadásokat és vezetett szemináriumokat (Egyetemes történelem 1789-1918, Oroszország és Európa a 18-19. században, Oroszország és Európa 1840-1881, Poroszország felemelkedése a 18-19. században, Német államok 1815-1871), továbbá EU kurzuson belül több éven át oktatta az Európai Unió integrációjának története című tárgyat. Számos tanítványát bevonta a tudományos diákköri munkába.

A szakmaiság jegyében végzett tanszéképítő tevékenységének eredményeként vált a Történettudományi Tanszék komoly tudományos teljesítményt felmutató oktatói kollektívává, hiszen a színvonalas oktatói munka mellett prioritásként kezelte a tudományos fokozattal rendelkezők számának növelését. Ezt nagymértékben segítette az európai történészvilággal kialakított vendégprofesszori kapcsolatrendszere.

A hazai és külföldi történészekkel való kooperáción túl a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének tudományos műhellyé alakítása volt a célja az általa szerkesztett tanszéki acta megindításával, mely nemcsak a tanszék oktatóinak kínált publikálási lehetőséget, hanem a kiterjedt kapcsolatrendszerbe tartozó intézmények munkatársainak is. 2001-től 2011-ig a sorozat nyolc kötete került ki a nyomdából (Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből I-VIII.). Tanszékvezetése alatt indította el értékteremtő céllal a Történettudományi Tanszék a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárral és a Jósa András Múzeummal együtt az azóta hagyománnyá vált, évente kiírásra kerülő Helytörténeti pályázatot.

Tanszékvezetői munkájának eredményeként a Nyíregyházi Főiskola történelem szakát 1996-ban kiváló eredménnyel akkreditálták, az új képzési rendszerre való átállás során, 2008-ban megkapták a történelemtanári MA képzés jogát. A mesterképzési jogosítvány pedig az osztatlan tanárképzés bevezetésekor biztosította a további működést.

Czövek professzor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei történelemtanárok összefogását, valamint a történettudomány legújabb eredményeinek népszerűsítését célzó konferenciák szervezését is felvállalta a Magyar Történelmi Társulat lokális tagozatának elnökeként. Ezt a közel két évtizedes munkálkodást ismerte el 2016-ban a helyi tagság, amikor tiszteletbeli elnökké választotta. Azóta ebbéli minőségében segítette a jelenlegi vezetőség munkáját. Életműdíjként kapta meg 2019-ben az Eötvös József-díjat oktatói, kutatói, tudományszervezői tevékenységének elismeréseként. Hobbija 1975 óta a szőlészkedés volt, a szellemi munkából Tokaj-Hegyalján, az egykor báró Waldbott Frigyes tulajdonát képező Kincsem-kastély szomszédságában elterülő szőlőbirtokán kapcsolódott ki.

A betegség váratlanul, tragikus hirtelenséggel vetett véget tiszteletre méltó, értékes életútjának.

Végső búcsúztatására akaratának megfelelően szűk családi körben fog sor kerülni.

Nyugodj békében Professzor Úr!

Dr. habil. Zsoldos Ildikó elnök

Dr. Szoboszlay György elnökhelyettes

Hegedüsné Stevanyik Anita titkár