A Társulat rövid története

Alapítás éve: 1867

Jelmondat: "Emlékezzünk régiekről!"

A Magyar Történelmi Társulat egyike az ország legkorábban alapított tudományos társulatainak, sőt a történettudomány területén - a Magyar Tudományos Akadémia mellett - a legrégibb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező szervezet. A Társulatot a kiegyezés esztendejében elsősorban Horváth Mihály, Toldy Ferenc, gróf Mikó Imre, Ipolyi Arnold, Thaly Kálmán, Nagy Iván és Pesty Frigyes történészek vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia épületében alapították. Elsődleges céljuk az volt, hogy a magyar társadalmat a jövőben rendszeresen informálják az egyre fejlődő történeti kutatások eredményeiről. A Társulat első közgyűlését 1867. május 15-én tartotta, elnöke Mikó Imre gróf (1867-1876), alelnökei Horváth Mihály (1867-1877) és Ipolyi Arnold (1867-1877), titkára Thaly Kálmán (1867-1875) volt. Tagjainak száma 1867 végére már meghaladta a 600 főt. A Társulat létrehozásával egy időben megalapították tudományos folyóiratát, a mai napig is működő Századokat. Első szerkesztője a Társulat titkára, Thaly Kálmán, a szerkesztőbizottság elnöke Horváth Mihály lett. A Társulat első vándorgyűlését 1868-ban tartotta Kolozsvárott, ahol létrehozták első vidéki csoportját is -ez a rendezvény máig élő hagyománná vált. Első két tagozata, a céh- és hadtörténet témájában 1877-ben alakult meg.

A Társulat alapításától kezdve tudományos és társadalmi téren is jelentős szerepet játszott. Tagjai a kezdetektől fogva -igen szoros együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával -meghatározó szerepet vállaltak a levéltári kutatásokban, a legfontosabb történeti iratokat közzétevő forráskiadványok összeállításában és a Magyarország történetének korszakait bemutató nagy tudományos és népszerűsítő összefoglalók (például a millenniumi tízkötetes magyar történet) elkészítésében egyaránt. A Társulat tevékenységi köre kiterjedt a történettudomány teljes területére mind időben (a legrégibb koroktól kezdve a 20. századig), mind tematikailag (a történelem és segédtudományai), ami még napjainkban is kiválóan tükröződik különféle Tagozatainak munkájában. A Társulat jelentős társadalmi szerepét a rendszeresen tartott budapesti és vidéki konferenciák, előadások, sőt tudományos céllal vezetett kirándulások mellett jól jelezte egyre növekvő (az 1880-as években már kb. 1850 fős) taglétszáma is.

A 19-20. század fordulóján egyre nagyobb nehézségekkel (anyagi problémák, csökkenő taglétszám, a vándorgyűlések elmaradása stb.) küszködő Társulat életében Klebelsberg Kuno 1917-től 1932-ig tartó elnöksége nyitott új korszakot. Klebelsberg kultúrpolitikája és szervezőtevékenysége idején ismét fellendültek (különösen a bécsi) levéltári kutatások, újra nagyobb számban jelentek meg forráskiadványok, immáron nem csupán a közép-, hanem az újabb és legújabb korra vonatkozóan is. Nagyobb monografikus összefoglalók és tanulmánykötetek (például a Magyar Művelődéstörténet) kiadására a társulat ebben az időben már ritkábban vállalkozott, a Magyar Történettudomány Kézikönyvei sorozatban 1934-ig mégis 13 kötetet sikerült megjelentetnie. S bár a Társulat a két világháború között társadalmi szerepéből is fokozatosan veszített, ennek ellenére a magyar történettudományban továbbra is meghatározó szervező és irányító szerepet játszott.

A II. világháborút követõen - elsõsorban az MTA Történettudományi Intézetével való együttmûködésben - a Társulatnak sikerült megõriznie e fontos szerepét, bár forráskiadó szerepe csökkent. Számottevõen erõsödött viszont - részben politikai okokból - társadalmi szerepe, elsõsorban népszerûsítõ kiadványainak, újabb vidéki szervezetek és tagozatok alapításának, valamint (a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulattal együtt) a történelemtanárok képzésébe és a tudományos nagyközönség rendszeres tájékoztatásába való bekapcsolódásának köszönhetõen. Az 1989-1990. évi rendszerváltás után a Magyar Történelmi Társulat, politikamentes szellemiségének megfelelõen, továbbra is a magyar - és lehetõségei szerint az egyetemes - történettudomány újabb kutatási eredményeinek minél szélesebb körben történõ ismertetésére törekszik. Emellett hagyományos célja, hogy a magyar történelem kutatóit, oktatóit és a történelem iránt érdeklõdõket összefogó, érdekeiket védelmezõ és képviselõ nagy, informális "céhhé" válhasson.

A Társulat történetére és tevékenységére vonatkozó fontosabb irodalom:
Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat története 1867-1917. Budapest, 1918.
Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története. Századok 101. (1967) 1-2. sz. 233-267. oldal
Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve. Századok 101. (1967) 6. sz. 1140-1169. oldal