Sikeresen zajlott le a Magyar Történelmi Társulat és annak Dél-dunántúli Csoportja, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára és a pécsi Kronosz Kiadó által Zamárdiban 2016. augusztus 15-17. között rendezett konferencia. Az esemény szerves folytatása volt a Dél-dunántúli Csoport által 1986 óta lebonyolított nyári történész táborok/konferenciák sorozatának, idén 22. alkalommal.

 Az elhangzott 23 előadás rendkívül gazdag ismereteket adott, és változatos szempontokat vetett fel a történeti életrajzok írásához. A szervezők által felkért öt előadó elméleti igénnyel közelítette meg a kérdést. Kövér György, Gyáni Gábor és Ormos Mária akadémikusok a történész módszertani megfontolásai alapján, Erős Ferenc és Kőváry Zoltán pedig a pszichológus szempontjai szerint elemezte a megfontolandó és lehetséges módszereket.

Az egyes életpályák megrajzolásának módszertani kérdéseit elemző előadások meggyőzően bizonyították a két tudományág eltérő szempontjai együttes alkalmazásának hasznos voltát. Jóllehet, markánsan megfogalmazódott a történeti életrajz és a pszichobiográfia alapvetően eltérő volta, mindkét szakma képviselői jelezték, hogy a másik szempontjai nélkül szegényesebb lehet saját munkájuk. Egyrészt a pszichibiográfusok nem nélkülözhetik a vizsgált személyiség társadalmi beágyazottságának, szocializációjának, politikai vagy egyéb szerepvállalásainak történeti módszerekkel történő feltárását. Másrészt viszont a történész sem adhat meggyőző magyarázatot a történeti biográfia főszereplőjének döntéseire, pályamódosulásaira, mentalitásának alakulására elemi pszichológiai ismeretek nélkül – pusztán gazdaság-, társadalom-, politika- és kultúrtörténeti momentumokra alapozva. Nem véletlenül erősítették többen is Kövér György felvetése alapján annak szükségességét, hogy az egyetemi történelemoktatásban helyet kell kapnia a szakmaspecifikus pszichológiai képzésnek.

A további 18 előadó által tartott előadások fontos részkérdésekre tértek ki, és megfontolandó szempontokra mutattak rá. Ezt tette lehetővé egyrészt az, hogy az előadók által megírt vagy most készülő életpályák főhőseinek skálája a középkortól (Újlakiak) a legutóbbi időszakig (Bibó István) terjedt, ami a különböző történeti korok alapvetően eltérő társadalmi hatásai figyelembe vételének súlyára hívta fel a figyelmet. A szerzők korának széles skálája — amely a húszas éveikben járó doktoranduszoktól az idősebb akadémikusokig terjedt —, eltérő megközelítéseket eredményezett. És módszertani sokszínűséget is. A hagyományos történeti eljárásoktól a legmodernebb digitális eszközök és metodika alkalmazásáig (pl. hálózatelemzés) terjedt a felvonultatott eszköztár spektruma.

A rövid tájékoztató nem terjedhet ki minden jelentős részkérdés, illetve módszertani megfontolás ismertetésére. Csupán néhány példát említünk azokból az elemekből, amelyek nagyobb figyelmet kaptak.

Ilyen volt a személyes történet és kortörténet, köztörténet viszonyának kérdése. Nem csak abból a szempontból, hogy milyen arányban indokolt felvázolni a korabeli gazdasági, társadalmi, politikai viszonyokat egy életrajzi munkában. Ennek kapcsán hangsúlyozta gazdag szakirodalmi apparátust használva Gyáni Gábor a cselekvőség jelentőségét, azt bizonyítva, hogy a történeti személyiségek tetteit nem feltétlenül determinálják a korabeli struktúrák. Utóbbiak nem statikus állapotként, hanem folyamatként értelmezendők, mivel nemcsak „hordozói” egy kor viszonyainak, hanem következmények is – ezért tudatos cselekvéssel módosíthatók. Ebből a megközelítésből is vizsgálni és értékelni kell az egyes közszereplők tetteit, munkásságát és az azt befolyásoló tényezőket. Az erre irányuló törekvés tetten érhető volt az előadások nagy hányadában.

Több referátumban reflektáltak Kövér György bevezető előadásának alapkérdéseire, melyekben a tartalmi eltéréseket is magában hordozó műfaji kategorizálás mellett kapott hangsúlyt a biográfia vagy életút, életpálya dilemmája. A biográfia kapcsán pedig az a paradoxon, amellyel a szerzőnek meg kell birkóznia: a töredezett életpályában létezik-e az az egység, amelyet a történész meg akar teremteni munkájában? Ezzel összefüggésben foglalkoztak többen is a rész és egész dilemmájával. Pontosabban azzal, kell-e, lehet-e kiemelni a történeti életrajzban hangsúlyos elemeket, mint például Hóman Bálint és Prohászka esetében — a politika és a politikai publicisztika által gerjesztett viták nyomán — a zsidókérdést, illetve az antiszemitizmus problémáját. Nem torzítja-e az adott történeti személyiségről kialakult képet, ha életének, tevékenységének bármely — akár pozitív, akár negatív — eleme nagyobb hangsúlyt kap a biográfiában, mint más, hasonló jelentőségű momentum? A válasz keresése közben fogalmazódott meg a vélemény: szerencsésebbnek tűnik — azok jelentőségének megfelelően — arányosan tárgyalni az adott közszereplő munkásságának, szereplésének valamennyi részét. Egy értékelő összegzésben kell aztán mérlegre tenni — akár minősíteni is — az egyes elemek súlyát, hatását a társadalom életére, hogy ennek alapján ítéljük meg: a történeti személyiség működése inkább pozitívan, vagy negatívan befolyásolta az ország közállapotát, társadalmának rövid- és/vagy hosszabb távon formálódó kondícióit.

Az előadások gazdag érvanyagot adtak azt illetően, hogy a pszichológiai ismereteknek — és az ezekre épülő önismeretnek — meghatározó szerepe van a szerzők témájukhoz és választott főhősükhöz fűződő viszonya tekintetében. Ez ugyanis döntő hatással gyakorolhat a történészre a tekintetben, mennyire lehet képes reálisan, a lehetőségekhez képest elfogulatlanul rekonstruálni az adott történeti alak pályáját, értékelni tevékenységének minőségét és hatásait. Többen utaltak az önreflexió szerepére. Volt, aki megvallotta: saját élete traumatikus, elhallgatott elemeinek feldolgozására (is) „használta” más életének feltárását és bemutatását. Ennek kapcsán fogalmazódott meg a kérdés: Az előadók szeretik-e, szerethetik-e hősüket, vagy akár annak életpályáját, mint témát? Milyen viszonyban van ez a „sine ira et studio” imperatívusszal?

Az előadások egyes tematikus blokkjait tartalmas és izgalmas, nem utolsó sorban tanulságos viták követték, amelyek nemcsak kimerítették a tervezett időkereteket, hanem esetenként túl is nyúltak azokon.

A konferencia mindezek alapján sikeresnek mondható. Annak ítélték meg szakmailag a résztvevők – köztük a témakör legjobb szakértői is. A siker egyik záloga a rendezvény miliője és hangulata. A Balaton partján önálló telekkel, ápolt, árnyas-napos kerttel rendelkező, megfelelő konferenciatermet biztosító zamárdi Hethland üdülő ideális helyszínnek bizonyult, amelybe a következő években is érdemes visszatérni. A légkört nem a hagyományos konferenciák esetenként protokolláris feszessége dominálta, hanem — a Dél-dunántúli Csoport nyári rendezvényeit kezdettől jellemző — oldott, vidám hangulat. Ezt biztosították az ismeretségek kötését, a különböző korosztályok közötti közvetlen kapcsolatteremtést is segítő, ebéd utáni és esti, egy alkalommal bográcsban főtt finom marhapörkölt és a hozzá kapcsolódó borozás/sörözés mellett zajló, komoly szakmai és vidám baráti beszélgetések.

A konferencia tapasztalatait nemcsak az itteni előadók, illetve a több mint harmincfőnyi érdeklődő hallhatóság hasznosíthatja. Az előadások alapján készülő tanulmányokat kötetben fogják megjelentetni a szervezők a Kronosz Kiadó gondozásában – hasonlóan a 2012. évei zánkai bűnbak-konferenciához (Bűnbak minden időben. Bűnbakok a magyar és az egyetemes történelemben. Szerk.: Gyarmati György – Lengvári István – Pók Attila – Vonyó József. Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Pécs – Budapest, 2013.). A kötetben nemcsak a Zamárdiban szereplők írásai olvashatók majd, hanem a Budapesten, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában szeptember 23-án sorra kerülő, a konferencia szerves részét képező második etapon elhangzó előadások tanulmányváltozatai is. A rendezők örömmel várnak minden érdeklődőt a folytatáson.

A konferencia hozadéka ennél is több lehet. Az előadók között szerepeltek olyan kollégák, akik rövidebb-hosszabb idő múlva kész kéziratokat adnak le a Kronosz Kiadó szerkesztőségébe, hogy újabb kötetetekkel gazdagodhasson a Kiadó és a Társulat közös életrajzi sorozata, a Sziluett. S a kiadók további életrajzok íróinak ösztönzését is várják a konferenciától. A tanulmánykötet és az újabb biográfiák megjelenéséről a Társulat és a Kiadó egyaránt rendszeresen ad tájékoztatást saját honlapján.

Pécs, 2016. augusztus 20.

Dr. Vonyó József

a Magyar Történelmi Társulat

Dél-dunántúli Csoportjának elnöke,

a konferencia egyik szervezője

		Letöltés